2009. november 4., szerda

2008. november 22., szombat

2007. július 16., hétfő

Pipei ötvenévesek találkozására

Pipei ötvenévesek találkozására

Itt születtem én, e tájon,

itt tanított imádkozni

s bármily sorssal megbirkozni

az én drága jó anyám.

Itt taposta gyenge lábam

ezt a földet hajdanán.

Itt hallhattam legelőször

a buzdító harangszót,

itt jártunk mi iskolába

amely sajnos már csak volt.

Itt tanultam olvasni meg írni,

kicsi falum büszke néped

itt tanított meg a munkát

becsülettel bírni.

Mennyi emlék, s be sok bunyó…

ez voltam én, hamar csaptam,

de sok jót is tettem,

s mikor kellett – adtam.

Szép gyerekkor, hogy elrepült…

- A „lókötő” lecsendesült…

de vágyaim nőttek, nőttek,

helyhez nem kötöttek.

Mind csak tovább vitt a

nyughatatlan vágyam,

szép hazámat is elhagytam,

s magam útját vágtam.

Messze van a Rajna-mente,

kicsi falumtól be messze!

S megvetettem lábam.

Soha bele nem fáradva

-vasat is legyőzve,

immár biztos a kenyerem,

de szívem s a honszerelem

s ötven évem láza –

társaim körébe,

s ünnepelve együtt ölel

kis faluk ölébe…

Milyen jó most együtt lenni,

s örülni egymásnak,

s itt régi templomunk mellé

elültetni a mi kopjafánkat,

Isten iránt, szülők iránt

Örök hál’adásnak –

s emlékeztetésül,

hogy hazai látogatás újjá születtető varázs

S elszórva is bárhol legyünk,

Testünk-lelkünk s egy életünk

A sorssal megbékül…

Segesvár, 2007 július 14-én,

Simó Károly és Nagy Ferenc